Mesi
http://www.tutikepeslapok.hu/kepeslapok/0000071563.gif

IDÉZETEK, ÉLET.

őszintén kérem.

Nem kívánom, hogy kimentsenek a vízből, megelégszem azzal, ha nem löknek bele. " "

Megtalálni a szerelmet a való életben sem egyszerű, hát még a virtuális környezetben. Ahol mindenki azt ír magáról, amit akar, ill. álarcot öltenek, hogy jobb cégért csináljanak maguknak. Sok a szélhámos, a félrevezető ember, de vannak egyértelmű nyíltan színt vallók is, akik nem kertelnek és megmondják, ha csak egy alkalomra vágynak is.

egy nagy titok.

Amikor először egérrel találkoztam (számítógéphez tartozóval) két kézzel fogtam. Az egyikkel megtámasztottam, amíg kattintottam, mert annyira féltem, hogy elmozdul, és valami bajt csinálok.

Voltaire: A boldogságról...

Voltaire: A boldogságról...

Ha a boldogság azonos volna az élet egynémely örömével, akkor valóban ismernénk a boldogságot. De ha csak a csábító, kellemes, zsongító érzések szakadatlan sorát csúfoljuk e néven, akkor a boldogság nem e földgolyóra termett, másutt keressétek!

KEDVENC KÉPEM

http://www.kortarsalkotas.hu/components/com_virtuemart/shop_image/product/e28a8f6d444f27989ee6a8ffbe4cff2b.jpg

EGY ÖREG NŐ?????

Harmincas éveimre jöttem rá arra, hogy ez minden nagyon szép és jó, de hogy mi az ára, azt csak azok a nők tudják, akik mindezt elérték. Mert az, hogy az ember akar és tesz, nagyon dicséretes. Ám a környezet reagálása annál kevésbé, hiszen ki tudja mi okból, de segítség helyett akadályokat gördít ezek elé a nők elé. Szinte minden esetben elhangzik a: „– Mit akar ez az ‚öreg tyúk‘?“ – kezdetű megjegyzés. Amely aztán így folytatódik: „– Iskola? Karrier? Hát az meg minek? Ennek teljesen elment az esze!“ Azokról a reakciókról tényleg ne is beszéljünk, amellyel a sikeres „idősebb“ nőket véleményezik...! Ó, az emberi irigység nem ismer határokat!

Teljesen elképedtem, mikor egy ismerősöm, negyvenes nő, korcsolyázni tanult. Nem is ezen, hanem ahogy az emberek kommentálták. Hadd ne írjam le a megjegyzéseket, amelyekkel nemcsak a férfiismerősei, hanem a nők is, illették. Lám, egy valós példa a női szolidaritás hiányára! Pedig miért is ne? Miért kéne a negyvenes nőnek „takarodót fújnia“?! Hol van az megírva, hogy ő már nem kezdhet valami új tevékenységbe?






2009. január 17., szombat

Tanácsaim kezdő(és esetleg haladó) bloggereknek:


Tanácsaim kezdő(és esetleg haladó) bloggereknek:

Ha blogod van, akkor előbb-utóbb olvasni fognak, talán még ismerősök is. A Big Brother is mindent lát....

-ha nem akarod mással megosztani a gondolataidat, nyugodtan írhatsz "nem publikus" blogot (olyanom nekem is van:))))

- ha csak azt szeretnéd, hogy az ismerőseid ne találjanak meg, akkor ne reklámozd előttük, hogy blogolni szoktál+ találj ki jó álnevet, változtasd meg a helyszíneket stb Ha csak egy ember is tud blogírói ambícióidról, akkor mérget vehetsz rá, hogy rövidesen az összes ismerősöd tudni fogja. Aki szeret, az a blogoddal együtt is szeretni fog, aki meg nem szeret, az a blogod nélkül is utált. Nyilván nem helyes, ha a blogodon sem fikázol senkit az ismerőseid közül, mert úgyis kiderül és sértődés lesz a vége...

- ha nem akarod, hogy a többi blogger megtaláljon, használj más ímélcímet, mint egyébként (pl az iwiwen) szoktál

- a téma sem mindegy, pl ha a divatról írsz vagy esetleg az űrkutatásról, akkor teljesen mindegy, hogy olvassa-e ismerős vagy sem...ezzel szemben ha szexuális szokásaidat ecseteled a blogodban... hááátttt....

Nem árt tehát tisztázni, miért csinálod ezt az egészet...

Persze a legtutibb módszer ha egyáltalán nem írsz semmiféle blogot. Gondolom ezt a legnehezebb megállni. Azt hiszem mi bloggerek mindannyian exhibicionisták vagyunk, és talán még annak izgalmát is borzongatóan kellemesnek találjuk, hogy valamikor valaki esetleg rájön a mi -nem is annyira titkolt- titkunkra:))))

1 megjegyzés: