Mesi
http://www.tutikepeslapok.hu/kepeslapok/0000071563.gif

IDÉZETEK, ÉLET.

őszintén kérem.

Nem kívánom, hogy kimentsenek a vízből, megelégszem azzal, ha nem löknek bele. " "

Megtalálni a szerelmet a való életben sem egyszerű, hát még a virtuális környezetben. Ahol mindenki azt ír magáról, amit akar, ill. álarcot öltenek, hogy jobb cégért csináljanak maguknak. Sok a szélhámos, a félrevezető ember, de vannak egyértelmű nyíltan színt vallók is, akik nem kertelnek és megmondják, ha csak egy alkalomra vágynak is.

egy nagy titok.

Amikor először egérrel találkoztam (számítógéphez tartozóval) két kézzel fogtam. Az egyikkel megtámasztottam, amíg kattintottam, mert annyira féltem, hogy elmozdul, és valami bajt csinálok.

Voltaire: A boldogságról...

Voltaire: A boldogságról...

Ha a boldogság azonos volna az élet egynémely örömével, akkor valóban ismernénk a boldogságot. De ha csak a csábító, kellemes, zsongító érzések szakadatlan sorát csúfoljuk e néven, akkor a boldogság nem e földgolyóra termett, másutt keressétek!

KEDVENC KÉPEM

http://www.kortarsalkotas.hu/components/com_virtuemart/shop_image/product/e28a8f6d444f27989ee6a8ffbe4cff2b.jpg

EGY ÖREG NŐ?????

Harmincas éveimre jöttem rá arra, hogy ez minden nagyon szép és jó, de hogy mi az ára, azt csak azok a nők tudják, akik mindezt elérték. Mert az, hogy az ember akar és tesz, nagyon dicséretes. Ám a környezet reagálása annál kevésbé, hiszen ki tudja mi okból, de segítség helyett akadályokat gördít ezek elé a nők elé. Szinte minden esetben elhangzik a: „– Mit akar ez az ‚öreg tyúk‘?“ – kezdetű megjegyzés. Amely aztán így folytatódik: „– Iskola? Karrier? Hát az meg minek? Ennek teljesen elment az esze!“ Azokról a reakciókról tényleg ne is beszéljünk, amellyel a sikeres „idősebb“ nőket véleményezik...! Ó, az emberi irigység nem ismer határokat!

Teljesen elképedtem, mikor egy ismerősöm, negyvenes nő, korcsolyázni tanult. Nem is ezen, hanem ahogy az emberek kommentálták. Hadd ne írjam le a megjegyzéseket, amelyekkel nemcsak a férfiismerősei, hanem a nők is, illették. Lám, egy valós példa a női szolidaritás hiányára! Pedig miért is ne? Miért kéne a negyvenes nőnek „takarodót fújnia“?! Hol van az megírva, hogy ő már nem kezdhet valami új tevékenységbe?






2009. január 17., szombat

AZ UTOLSÓ SZÓ JOGÁN.




Tudod mi a bánat?
Várni valakit,aki nem jön többé.Elmenni onnan,holboldog voltál.S otthagyni a szívedet örökké!Szeretni valakit,aki nem szeret téged,Könnyeket tagadni,mik szemedben égnek.Kergetni egy álmot,soha el nem érni.Csalódott szívvel,de mindig remélni.Megalázva írni egy könyörgő levelet.Szívdobogva várni,s nem jön rá felelet,Szavakat idézni,mik lelkedre hultak.Rózsákat örizni mik elfakultak.Hideg búcsúzáskor egy csókot koldulni.Mással látni meg őt,s utána fordulni.Kacagni,kacagni hamis lemondással.Hazamenni,sírni könnyes zokogással.Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat.S imádkozni.Ő sose tudja meg mi is az a bánat.A szív gyorsan elárulja önmagát,de mást lát két szemem.Messze túl a könnyeken,hogy még mindig te vagy mindenem.Ha azt kérdezné tőlem most valaki.Mondjam meg mit jelentesz nekem?Tán büszkeségből azt felelném.Semmit,csak múló szerelem.Elmegyünk egymás mellett,s két szemed rámnevet.Kacagva köszöntelek én is.De hangom megremeg.Mosolygok az utcasarokig,aztán,hogy elfordulok,fáradt szememhez nyulok.S egy könnycseppet elmorzsolok.A válás mindig nehéz,de rosszul itélsz,Nem bántam meg,bárhogy is volt,nem bántam meg.Szívedben mindig lesz egy hely emlékednek.Elfelejtem azt,hogy rossz vége lett.és csak az maradsz,ki engem boldoggá tett.Elmentél tőlem kedves,és én engedtem,menj csak el,Hiába lett volna minden,ki menni akar ,engedni kell.Mosolygott hozzá az arcom,de mögé,már senki se néz.Játszani a közönyö embert,most látom csak milyen nehéz.Ha azt kérdezné most tőlem valaki,Mondjam meg ,mit is jelentesz nekem? Egy pillanatra zavarba jönnék,s nemtudnék szólni hirtelen.S nemsokára mondanám halkan.Semmiség ,csak az életem.S nem venné rajtam észre senki sem,Hogy könnyes lett a szemem!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése