egy nagy titok.
Amikor először egérrel találkoztam (számítógéphez tartozóval) két kézzel fogtam. Az egyikkel megtámasztottam, amíg kattintottam, mert annyira féltem, hogy elmozdul, és valami bajt csinálok.
Voltaire: A boldogságról...
Voltaire: A boldogságról...
Ha a boldogság azonos volna az élet egynémely örömével, akkor valóban ismernénk a boldogságot. De ha csak a csábító, kellemes, zsongító érzések szakadatlan sorát csúfoljuk e néven, akkor a boldogság nem e földgolyóra termett, másutt keressétek!
KEDVENC KÉPEM
VERSEK
EGY ÖREG NŐ?????
Harmincas éveimre jöttem rá arra, hogy ez minden nagyon szép és jó, de hogy mi az ára, azt csak azok a nők tudják, akik mindezt elérték. Mert az, hogy az ember akar és tesz, nagyon dicséretes. Ám a környezet reagálása annál kevésbé, hiszen ki tudja mi okból, de segítség helyett akadályokat gördít ezek elé a nők elé. Szinte minden esetben elhangzik a: „– Mit akar ez az ‚öreg tyúk‘?“ – kezdetű megjegyzés. Amely aztán így folytatódik: „– Iskola? Karrier? Hát az meg minek? Ennek teljesen elment az esze!“ Azokról a reakciókról tényleg ne is beszéljünk, amellyel a sikeres „idősebb“ nőket véleményezik...! Ó, az emberi irigység nem ismer határokat!
Teljesen elképedtem, mikor egy ismerősöm, negyvenes nő, korcsolyázni tanult. Nem is ezen, hanem ahogy az emberek kommentálták. Hadd ne írjam le a megjegyzéseket, amelyekkel nemcsak a férfiismerősei, hanem a nők is, illették. Lám, egy valós példa a női szolidaritás hiányára! Pedig miért is ne? Miért kéne a negyvenes nőnek „takarodót fújnia“?! Hol van az megírva, hogy ő már nem kezdhet valami új tevékenységbe?
Teljesen elképedtem, mikor egy ismerősöm, negyvenes nő, korcsolyázni tanult. Nem is ezen, hanem ahogy az emberek kommentálták. Hadd ne írjam le a megjegyzéseket, amelyekkel nemcsak a férfiismerősei, hanem a nők is, illették. Lám, egy valós példa a női szolidaritás hiányára! Pedig miért is ne? Miért kéne a negyvenes nőnek „takarodót fújnia“?! Hol van az megírva, hogy ő már nem kezdhet valami új tevékenységbe?
2009. január 16., péntek
Egy napon egymásra néztünk
Egy napon egymásra néztünk
Nem tudtuk kik vagyunk, beszélni nem mertünk.
Csak álltunk egymás mellett csendben, némán….
Teltek a napok, egy, kettő, három….Náhány .
Lassan megismertük milyen a másik,
Mire gondol, mire vágyik…
Rájöttünk, hogy nem is állunk egymástól olyan messze,
Együtt vártuk a másnapot, de nem tudtuk lesz-e…
Az eltelt idő alatt barátokká váltunk,
Sok mindent külön és van amit együtt csináltunk.
Egy idő után már KELLETT nekünk a másik, Mert a barátság idővel kötődéssé válik!
De vannak pillanatok, mikor másként lát a szívem…
Ilyenkor nem csak egyszerű barát vagy nekem.
Több vagy annál, fontosabb, több… Valami más…Egyszerűen csak TÖBB!
Maradjon így, legyen így örökre,
Legyél barát, legyél más, legyél több, csak legyél velem, s ne tűnj el sohase!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése