Búcsú

Hát eljött ennek is az ideje...

Már egyszer búcsút mondtam a blognak,igaz az nem tudatos döntés volt, hanem egyszerűen nem volt internetem, sem időm így nem tudtam blogozni. Most más a helyzet. Van internetem, és időm is akad, noha nagyrészt itthon tarzózkodom vagy valamilyen közlekedési eszközön, de mégis, időm lenne..., ha akarnám...

Egyszerűen nincs kedvem írni, téma lenne, de valahogy minden megváltozott itt, már nem szívesen jövök.kezdenek sokan ismerni. A környezetemben egyre többen tudják, hogy ide írkálok, és ennek egyáltalán nem örülök. Kezd veszélyes lenne ez a hely, .

Én sose azért blogoztam, hogy minél többen olvassanak, egyszerűen csak azért, mert lételemem az írás, és úgy tűnik "csak én bírok, versemnek hőse lenni", úgyhogy ezért írtam én-blogot.

Még nem tudom, hogy mi lesz a blogoknak a sorsa, kitörlöm-e, vagy sem. Egyelőre biztos nem, talán majd ha lesz kedvem ismét megcenzúrázom magam, és a többit fent hagyom. Vagy az is lehet, hogy új név alá teszem ezeket, nem tudom. Vagy az is lehet, hogy idővel itt folytatom, vagy talán holnap, nem lehet tudni. Most úgy érzem, hogy távozom, aztán majd meglátjuk.

Mindenesetre bárhogy is alakul, köszönöm, hogy olvastatok, meghallgattatok, és nagyon sok esetben támaszt nyújtottak, így látatlanul is, az élet nehézségeiben.

Mindenkinek további jó, és kellemes blogolást kívánok.EMESE.