

A VALÓ VILÁGOM VALÓS GONDOLATAIM.
Ha a boldogság azonos volna az élet egynémely örömével, akkor valóban ismernénk a boldogságot. De ha csak a csábító, kellemes, zsongító érzések szakadatlan sorát csúfoljuk e néven, akkor a boldogság nem e földgolyóra termett, másutt keressétek!
![]() |
Hát eljött ennek is az ideje...
Már egyszer búcsút mondtam a blognak,igaz az nem tudatos döntés volt, hanem egyszerűen nem volt internetem, sem időm így nem tudtam blogozni. Most más a helyzet. Van internetem, és időm is akad, noha nagyrészt itthon tarzózkodom vagy valamilyen közlekedési eszközön, de mégis, időm lenne..., ha akarnám...
Egyszerűen nincs kedvem írni, téma lenne, de valahogy minden megváltozott itt, már nem szívesen jövök.kezdenek sokan ismerni. A környezetemben egyre többen tudják, hogy ide írkálok, és ennek egyáltalán nem örülök. Kezd veszélyes lenne ez a hely, .
Én sose azért blogoztam, hogy minél többen olvassanak, egyszerűen csak azért, mert lételemem az írás, és úgy tűnik "csak én bírok, versemnek hőse lenni", úgyhogy ezért írtam én-blogot.
Még nem tudom, hogy mi lesz a blogoknak a sorsa, kitörlöm-e, vagy sem. Egyelőre biztos nem, talán majd ha lesz kedvem ismét megcenzúrázom magam, és a többit fent hagyom. Vagy az is lehet, hogy új név alá teszem ezeket, nem tudom. Vagy az is lehet, hogy idővel itt folytatom, vagy talán holnap, nem lehet tudni. Most úgy érzem, hogy távozom, aztán majd meglátjuk.
Mindenesetre bárhogy is alakul, köszönöm, hogy olvastatok, meghallgattatok, és nagyon sok esetben támaszt nyújtottak, így látatlanul is, az élet nehézségeiben.
Mindenkinek további jó, és kellemes blogolást kívánok.EMESE.
Talán imponál neki, hogy közvetve milyen nagy befolyást gyakorolt az életemre, és hogy van valaki, akit nyugodt szívvel taníthat ki magának, én legalábbis így gondolnám a helyében....
Persze valójában nagy reményeket fűztem a dologhoz, de sose lehet tudni..., hiszek a sorszerű dolgokban, és ez az egész annyira az. Mindig ebbe az irányba tartottam, csak sokszor magam sem tudtam, érdekes dolog ez. Kíváncsi leszek...!de ahhoz nekem már tudom, nincs erőm.
Az éltemnek egy 180 fokos fordulatához, betegen.-
Ha blogod van, akkor előbb-utóbb olvasni fognak, talán még ismerősök is. A Big Brother is mindent lát....
-ha nem akarod mással megosztani a gondolataidat, nyugodtan írhatsz "nem publikus" blogot (olyanom nekem is van:))))
- ha csak azt szeretnéd, hogy az ismerőseid ne találjanak meg, akkor ne reklámozd előttük, hogy blogolni szoktál+ találj ki jó álnevet, változtasd meg a helyszíneket stb Ha csak egy ember is tud blogírói ambícióidról, akkor mérget vehetsz rá, hogy rövidesen az összes ismerősöd tudni fogja. Aki szeret, az a blogoddal együtt is szeretni fog, aki meg nem szeret, az a blogod nélkül is utált. Nyilván nem helyes, ha a blogodon sem fikázol senkit az ismerőseid közül, mert úgyis kiderül és sértődés lesz a vége...
- ha nem akarod, hogy a többi blogger megtaláljon, használj más ímélcímet, mint egyébként (pl az iwiwen) szoktál
- a téma sem mindegy, pl ha a divatról írsz vagy esetleg az űrkutatásról, akkor teljesen mindegy, hogy olvassa-e ismerős vagy sem...ezzel szemben ha szexuális szokásaidat ecseteled a blogodban... hááátttt....
Nem árt tehát tisztázni, miért csinálod ezt az egészet...
Persze a legtutibb módszer ha egyáltalán nem írsz semmiféle blogot. Gondolom ezt a legnehezebb megállni. Azt hiszem mi bloggerek mindannyian exhibicionisták vagyunk, és talán még annak izgalmát is borzongatóan kellemesnek találjuk, hogy valamikor valaki esetleg rájön a mi -nem is annyira titkolt- titkunkra:))))
Elveszve a cyber- és valós vágyak útvesztőjében
''Életem legszebb szerelmét éltem, amely három hónappal ezelőtt kezdődött a Neten és most kitört a cyber börtön világából. Remeg a gyomor, szorít a torok, kiszárad a száj, csodálatos érzés. Nehéz, de megpróbálom szavakba kényszeríteni ezt a mélyen felkavaró, ki tudja, hol és hogyan végződő különös, szenvedélyes kalandot, vagy igaz szerelem volt talán--mert el vesztése fáj.
Az internettel bármilyen távolságokat áthidalhatunk, egyetlen kattintással, de célszerűbb mégis a lakóhelyhez közelebbi partnert keresni, mert ha nem csak egyszer szeretnénk találkozni vele, akkor lényegesen olcsóbb és kényelmesebb, ha nem az ország másik felébe kell utazni. Persze ha hajlandóak vagyunk mindenről lemondani és teljesen új életet kezdeni, ahol megtaláljuk az igaz szerelmet, akkor ez sem számít!
Ez nem útmutató az internetes társkereséshez, csak tanácsok, amiket érdemes megfogadni vagy legalábbis elgondolkodni rajta! Pláne ha sikertörténeteket hallunk, talán nem adjuk fel ideje korán a keresést, mert megéri kivárni a végét! Mindenkire vár valahol valaki! Én megtaláltam???!!!!!!!!!
A vágy
Van úgy, hogy az ember csak magányra vágyik.
Minden gondolatra születik egy másik.
Lelke mély bánatát egyedül gyógyítja,
keserű könnyeit magának hullatja.
Volt édes szerelme, nem a magányt vágyta!
Forró csókjaival mindig hazavárta!
Volt boldogsága, telve szívének háza,
melynek kapuját más előtt bezárta!
Szerelem és gyűlölet: rokon érzelmek!
Segítsen az Isten, ne gyűlöljelek meg!
Inkább szeresselek halálom napjáig,
minthogy gyűlöljelek akár egy óráig!
Lelkem mély bánatát segíts gyógyítani,
szívem fájdalmát lassan felejtetni!
Boldog békesség ez minden vágyam,
előtted nyitva áll mindenkor a házam!
LESZNAI ANNA: ÉBREDÉS
Éltem aluvó asszonyéltemet
S testem nem volt más - minden nyarak teste -
Hajam a fáknak kúsza lombja volt,
Szívem a nappal leáldozott este.
És nem volt más álomra nyílt szemem
- Hiába hajlott ködfejtõ betükre -
Mint minden víznek és minden egeknek
Egymásba mélyedt magalátó tükre.
Dús eremben télvégi harmat gyûlt meg,
November hóban õszi pára ült meg.
Mindenik maggal kipergett az éltem
És lenge lelkem lebegett a szélben.
- Te eljöttél és kiváltottál engem
Te csudahántó megváltó szerelmem.
Sebzett testem a nyarakból kivállott,
Most talpig saját fájdalomban állok.
Az én karom reszket ölelve téged,
Az én szivemre verõdik beszéded
S hogy gyökeret vert tebenned a lelkem,
Én felsikoltva önmagamra leltem.
Mintha rólam szólna...
Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat,
amelytől fénylik a szirom,
amelyből felszökik, kévéjében a napnak,
szivárvány-szikra, miliom.
Ne, ne hajolj reá, bárhogy vonz e merész láng,
ez a vízcseppbe zárt, percnyi kis fényözön -
mi távolabbról: mint a gyémánt,
az közelebbről: mint a könny.
Soha nem felejtem el a szerelmedet!
A gyönyörű, csillogó, szép szemedet,
a csókokat és öleléseket,
a veled töltött csodás perceket.
Még a gondolatot is imádom,
amíg élek, a percet kívánom.
Amikor először megöleltél,
amikor a kedveseddé tettél.
Miénk lett minden örömünk emléke.
Hidd el a boldogságnak nincs vége!
Hiszen itt maradt a mosolyod,
nem tűnik el soha az illatod.
Behunyom a szemem és újra látlak!
Csak az fáj, hogy már hiába várlak!
Ilyenkor könnycsepp hull a papírra.
Tudom, hogy hiába várlak vissza!
De gondoljunk egymásra örömmel,
nem is lehet egyszerű közönnyel.
Mindent jelentettél akkor nekem,
tudom, neked én is kedvesem!
Soha ne felejtsd a szerelmemet,
a csókokat és öleléseket,
a szerelemtől csillogó szememet,
az együtt töltött csodás perceket.