Kiegyensúlyozott kapcsolat, nyugodt mederben??. Túl szép, hogy igaz legyen? Nem tudok szenvedni úgy, ahogy a "többi" mellett. Ez is hiányozhat? Ez hiányzik a látszólag tökéletes egészhez? Ki érti ezt? (Ha meg állandóan veszünk, nyilván az volna a bajom.)
Nem tudom megmondani, hogy mi is aggaszt pontosan: a túlcsorduló tökéletesség, vagy ennek az ellentéte. Mert nem tudom, hogy melyik is van most velem. Amikor azt gondoltam, most boldog vagyok, nem voltam az, csak nagyon akartam.
Most is azt gondolom, hogy az vagyok, de most nem borítják rózsaszín felhők az agyam, és két lábbal a földön állva, nyugodtan mondom ugyanezt. Van különbség boldogság és boldogság között? Nyilván van, mert utólag okos az ember, de élni a pillanatban, a jelenben kell, és ha én a múltban boldog voltam, akkor úgy is volt, nem?
Utólag meg csak magyarázzuk a bizonyítványt, hogy nem is úgy volt. Most meg?
Miről is beszélünk? Már megint okoskodunk (bocs, csak én), hogy mi is van.
Közben meg elfelejtünk boldogok lenni. Talán ez így egész. Talán---------
Szerelem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése