Mesi
http://www.tutikepeslapok.hu/kepeslapok/0000071563.gif

IDÉZETEK, ÉLET.


őszintén kérem.

Nem kívánom, hogy kimentsenek a vízből, megelégszem azzal, ha nem löknek bele. " "

Megtalálni a szerelmet a való életben sem egyszerű, hát még a virtuális környezetben. Ahol mindenki azt ír magáról, amit akar, ill. álarcot öltenek, hogy jobb cégért csináljanak maguknak. Sok a szélhámos, a félrevezető ember, de vannak egyértelmű nyíltan színt vallók is, akik nem kertelnek és megmondják, ha csak egy alkalomra vágynak is.

egy nagy titok.

Amikor először egérrel találkoztam (számítógéphez tartozóval) két kézzel fogtam. Az egyikkel megtámasztottam, amíg kattintottam, mert annyira féltem, hogy elmozdul, és valami bajt csinálok.

Voltaire: A boldogságról...

Voltaire: A boldogságról...

Ha a boldogság azonos volna az élet egynémely örömével, akkor valóban ismernénk a boldogságot. De ha csak a csábító, kellemes, zsongító érzések szakadatlan sorát csúfoljuk e néven, akkor a boldogság nem e földgolyóra termett, másutt keressétek!

KEDVENC KÉPEM

http://www.kortarsalkotas.hu/components/com_virtuemart/shop_image/product/e28a8f6d444f27989ee6a8ffbe4cff2b.jpg

EGY ÖREG NŐ?????

Harmincas éveimre jöttem rá arra, hogy ez minden nagyon szép és jó, de hogy mi az ára, azt csak azok a nők tudják, akik mindezt elérték. Mert az, hogy az ember akar és tesz, nagyon dicséretes. Ám a környezet reagálása annál kevésbé, hiszen ki tudja mi okból, de segítség helyett akadályokat gördít ezek elé a nők elé. Szinte minden esetben elhangzik a: „– Mit akar ez az ‚öreg tyúk‘?“ – kezdetű megjegyzés. Amely aztán így folytatódik: „– Iskola? Karrier? Hát az meg minek? Ennek teljesen elment az esze!“ Azokról a reakciókról tényleg ne is beszéljünk, amellyel a sikeres „idősebb“ nőket véleményezik...! Ó, az emberi irigység nem ismer határokat!

Teljesen elképedtem, mikor egy ismerősöm, negyvenes nő, korcsolyázni tanult. Nem is ezen, hanem ahogy az emberek kommentálták. Hadd ne írjam le a megjegyzéseket, amelyekkel nemcsak a férfiismerősei, hanem a nők is, illették. Lám, egy valós példa a női szolidaritás hiányára! Pedig miért is ne? Miért kéne a negyvenes nőnek „takarodót fújnia“?! Hol van az megírva, hogy ő már nem kezdhet valami új tevékenységbe?






2009. január 16., péntek

Kellemesen borzongató elfoglaltság


Elveszve a cyber- és valós vágyak útvesztőjében
''Életem legszebb szerelmét éltem, amely három hónappal ezelőtt kezdődött a Neten és most kitört a cyber börtön világából. Remeg a gyomor, szorít a torok, kiszárad a száj, csodálatos érzés. Nehéz, de megpróbálom szavakba kényszeríteni ezt a mélyen felkavaró, ki tudja, hol és hogyan végződő különös, szenvedélyes kalandot, vagy igaz szerelem volt talán--mert el vesztése fáj.





mindig nem tudtam ki lehet a monitor mögött, vágytam rá, hogy felfedje arcát, ugyanakkor féltem: addig jó amíg nem ismerem, hisz lehetetlen, hogy pont olyan legyen, mint a képzeletemben. Amikor aztán egyik reggel teljesen váratlanul megláttam a fotóját a képernyőmön, körbe fordult velem a szoba! Muszáj volt átölelnem a monitort, nem érdekeltek a kíváncsi tekintetek az irodámban. Ott állt, mosolygott a képernyőn egy csokor újságpapírba tekert rózsacsokrot nyújtva felém : a férfi, akit lányos ábrándozásaim közepette elképzeltem magamnak, aki már tinédzser korombeli álmaimban megjelent. Cyber szerelem első pillantásra? Ki tudja hogyan nevezhetném, hisz nem a monitor szíve dobogott hevesebben, hanem az enyém. Nem akartam elhinni, hogy tényleg ő lehet, attól tartottam, talán csak egy unatkozó informatikus űz csúfos tréfát velem. Ugyanezek a félelmek benne is felmerültek:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése