Kivételesen nem az ablaknál állok. A zárt teraszon ülök.Hallgatom az éjszakai élet apró neszeit, s csodálom az utcán villogó különböző karácsonyi fényeket. Hátrahajtom a fejem a szék karfájára, szorosabbra tekerem magamon a plédet, s beszívom a fenyőfa gyantás, semmi máshoz nem hasonlítható illatát.
Régi karácsonyok képei villannak fel előttem, amikor gyermekként boldog izgalommal kerestem-kutattam a fa alá rejtett csomagokat, vajon melyik az enyém? Vártam a vendégeket, vajon kereszt szüleimhez mit hozott a Jézuska?
Sokféleképpen kötődöm a karácsonyhoz. Az első, amire emlékszem (talán három éves lehettem), amikor édesanyám lepedőbe öltözött Jézuskaként, azt kérdezte: jó voltam-e, mert különben nincs ajándék. Arra, hogy én, a nagyszájú, vagány lány megmertem-e szólalni, már nem emlékszem. De nagyanyám szoknyája szélének érdes, erős érintését mai is a markomban érzem. Nagyon szoríthattam szegény ruhát...
Aztán a karácsonyra, amikor eljegyeztek
Akkor még szép volt minden , legalább is azt hittem.
Szerelem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése