![](http://1.bp.blogspot.com/_6u7DrtrDnHE/SXJIJWD_ONI/AAAAAAAAAGo/nUonpBJH4pY/s400/1226957989.jpeg)
![](http://4.bp.blogspot.com/_6u7DrtrDnHE/SXJHqU1mflI/AAAAAAAAAGg/xpvvXvg64H4/s400/0000113131.jpg)
A VALÓ VILÁGOM VALÓS GONDOLATAIM.
Ha a boldogság azonos volna az élet egynémely örömével, akkor valóban ismernénk a boldogságot. De ha csak a csábító, kellemes, zsongító érzések szakadatlan sorát csúfoljuk e néven, akkor a boldogság nem e földgolyóra termett, másutt keressétek!
Hát eljött ennek is az ideje...
Már egyszer búcsút mondtam a blognak,igaz az nem tudatos döntés volt, hanem egyszerűen nem volt internetem, sem időm így nem tudtam blogozni. Most más a helyzet. Van internetem, és időm is akad, noha nagyrészt itthon tarzózkodom vagy valamilyen közlekedési eszközön, de mégis, időm lenne..., ha akarnám...
Egyszerűen nincs kedvem írni, téma lenne, de valahogy minden megváltozott itt, már nem szívesen jövök.kezdenek sokan ismerni. A környezetemben egyre többen tudják, hogy ide írkálok, és ennek egyáltalán nem örülök. Kezd veszélyes lenne ez a hely, .
Én sose azért blogoztam, hogy minél többen olvassanak, egyszerűen csak azért, mert lételemem az írás, és úgy tűnik "csak én bírok, versemnek hőse lenni", úgyhogy ezért írtam én-blogot.
Még nem tudom, hogy mi lesz a blogoknak a sorsa, kitörlöm-e, vagy sem. Egyelőre biztos nem, talán majd ha lesz kedvem ismét megcenzúrázom magam, és a többit fent hagyom. Vagy az is lehet, hogy új név alá teszem ezeket, nem tudom. Vagy az is lehet, hogy idővel itt folytatom, vagy talán holnap, nem lehet tudni. Most úgy érzem, hogy távozom, aztán majd meglátjuk.
Mindenesetre bárhogy is alakul, köszönöm, hogy olvastatok, meghallgattatok, és nagyon sok esetben támaszt nyújtottak, így látatlanul is, az élet nehézségeiben.
Mindenkinek további jó, és kellemes blogolást kívánok.EMESE.
Talán imponál neki, hogy közvetve milyen nagy befolyást gyakorolt az életemre, és hogy van valaki, akit nyugodt szívvel taníthat ki magának, én legalábbis így gondolnám a helyében....
Persze valójában nagy reményeket fűztem a dologhoz, de sose lehet tudni..., hiszek a sorszerű dolgokban, és ez az egész annyira az. Mindig ebbe az irányba tartottam, csak sokszor magam sem tudtam, érdekes dolog ez. Kíváncsi leszek...!de ahhoz nekem már tudom, nincs erőm.
Az éltemnek egy 180 fokos fordulatához, betegen.-
Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat,
amelytől fénylik a szirom,
amelyből felszökik, kévéjében a napnak,
szivárvány-szikra, miliom.
Ne, ne hajolj reá, bárhogy vonz e merész láng,
ez a vízcseppbe zárt, percnyi kis fényözön -
mi távolabbról: mint a gyémánt,
az közelebbről: mint a könny.
Soha nem felejtem el a szerelmedet!
A gyönyörű, csillogó, szép szemedet,
a csókokat és öleléseket,
a veled töltött csodás perceket.
Még a gondolatot is imádom,
amíg élek, a percet kívánom.
Amikor először megöleltél,
amikor a kedveseddé tettél.
Miénk lett minden örömünk emléke.
Hidd el a boldogságnak nincs vége!
Hiszen itt maradt a mosolyod,
nem tűnik el soha az illatod.
Behunyom a szemem és újra látlak!
Csak az fáj, hogy már hiába várlak!
Ilyenkor könnycsepp hull a papírra.
Tudom, hogy hiába várlak vissza!
De gondoljunk egymásra örömmel,
nem is lehet egyszerű közönnyel.
Mindent jelentettél akkor nekem,
tudom, neked én is kedvesem!
Soha ne felejtsd a szerelmemet,
a csókokat és öleléseket,
a szerelemtől csillogó szememet,
az együtt töltött csodás perceket.