Mesi
http://www.tutikepeslapok.hu/kepeslapok/0000071563.gif

IDÉZETEK, ÉLET.


őszintén kérem.

Nem kívánom, hogy kimentsenek a vízből, megelégszem azzal, ha nem löknek bele. " "

Megtalálni a szerelmet a való életben sem egyszerű, hát még a virtuális környezetben. Ahol mindenki azt ír magáról, amit akar, ill. álarcot öltenek, hogy jobb cégért csináljanak maguknak. Sok a szélhámos, a félrevezető ember, de vannak egyértelmű nyíltan színt vallók is, akik nem kertelnek és megmondják, ha csak egy alkalomra vágynak is.

egy nagy titok.

Amikor először egérrel találkoztam (számítógéphez tartozóval) két kézzel fogtam. Az egyikkel megtámasztottam, amíg kattintottam, mert annyira féltem, hogy elmozdul, és valami bajt csinálok.

Voltaire: A boldogságról...

Voltaire: A boldogságról...

Ha a boldogság azonos volna az élet egynémely örömével, akkor valóban ismernénk a boldogságot. De ha csak a csábító, kellemes, zsongító érzések szakadatlan sorát csúfoljuk e néven, akkor a boldogság nem e földgolyóra termett, másutt keressétek!

KEDVENC KÉPEM

http://www.kortarsalkotas.hu/components/com_virtuemart/shop_image/product/e28a8f6d444f27989ee6a8ffbe4cff2b.jpg

EGY ÖREG NŐ?????

Harmincas éveimre jöttem rá arra, hogy ez minden nagyon szép és jó, de hogy mi az ára, azt csak azok a nők tudják, akik mindezt elérték. Mert az, hogy az ember akar és tesz, nagyon dicséretes. Ám a környezet reagálása annál kevésbé, hiszen ki tudja mi okból, de segítség helyett akadályokat gördít ezek elé a nők elé. Szinte minden esetben elhangzik a: „– Mit akar ez az ‚öreg tyúk‘?“ – kezdetű megjegyzés. Amely aztán így folytatódik: „– Iskola? Karrier? Hát az meg minek? Ennek teljesen elment az esze!“ Azokról a reakciókról tényleg ne is beszéljünk, amellyel a sikeres „idősebb“ nőket véleményezik...! Ó, az emberi irigység nem ismer határokat!

Teljesen elképedtem, mikor egy ismerősöm, negyvenes nő, korcsolyázni tanult. Nem is ezen, hanem ahogy az emberek kommentálták. Hadd ne írjam le a megjegyzéseket, amelyekkel nemcsak a férfiismerősei, hanem a nők is, illették. Lám, egy valós példa a női szolidaritás hiányára! Pedig miért is ne? Miért kéne a negyvenes nőnek „takarodót fújnia“?! Hol van az megírva, hogy ő már nem kezdhet valami új tevékenységbe?






2009. január 17., szombat

AZ UTOLSÓ SZÓ JOGÁN.




Tudod mi a bánat?
Várni valakit,aki nem jön többé.Elmenni onnan,holboldog voltál.S otthagyni a szívedet örökké!Szeretni valakit,aki nem szeret téged,Könnyeket tagadni,mik szemedben égnek.Kergetni egy álmot,soha el nem érni.Csalódott szívvel,de mindig remélni.Megalázva írni egy könyörgő levelet.Szívdobogva várni,s nem jön rá felelet,Szavakat idézni,mik lelkedre hultak.Rózsákat örizni mik elfakultak.Hideg búcsúzáskor egy csókot koldulni.Mással látni meg őt,s utána fordulni.Kacagni,kacagni hamis lemondással.Hazamenni,sírni könnyes zokogással.Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat.S imádkozni.Ő sose tudja meg mi is az a bánat.A szív gyorsan elárulja önmagát,de mást lát két szemem.Messze túl a könnyeken,hogy még mindig te vagy mindenem.Ha azt kérdezné tőlem most valaki.Mondjam meg mit jelentesz nekem?Tán büszkeségből azt felelném.Semmit,csak múló szerelem.Elmegyünk egymás mellett,s két szemed rámnevet.Kacagva köszöntelek én is.De hangom megremeg.Mosolygok az utcasarokig,aztán,hogy elfordulok,fáradt szememhez nyulok.S egy könnycseppet elmorzsolok.A válás mindig nehéz,de rosszul itélsz,Nem bántam meg,bárhogy is volt,nem bántam meg.Szívedben mindig lesz egy hely emlékednek.Elfelejtem azt,hogy rossz vége lett.és csak az maradsz,ki engem boldoggá tett.Elmentél tőlem kedves,és én engedtem,menj csak el,Hiába lett volna minden,ki menni akar ,engedni kell.Mosolygott hozzá az arcom,de mögé,már senki se néz.Játszani a közönyö embert,most látom csak milyen nehéz.Ha azt kérdezné most tőlem valaki,Mondjam meg ,mit is jelentesz nekem? Egy pillanatra zavarba jönnék,s nemtudnék szólni hirtelen.S nemsokára mondanám halkan.Semmiség ,csak az életem.S nem venné rajtam észre senki sem,Hogy könnyes lett a szemem!

FOGADD TŐLEM


Mindenkinek

A távolság nem számít



A távolság nem számít! Hisszük, hogy a szerelem áthidal időt és távolságot. A legjobb, ha ismerjük magunkat, akkor tudjuk, mi is, ami jó nekünk, ha nem bírjuk a nagy távolságot, nem tudunk várni a másikra, akkor talán érdemesebb lenne egy közelebbi személyt keresni. Már megint ott tartunk, hogy minden személyiség függő. Az internet egy csodás dolog, de az elővigyázatosság itt is elkel! Ha minden akadály elgördül előlünk, az itt talált szerelem ugyan olyan szépségeket rejthet, mint a való világ maga.
Valószínűleg egy idő után a magány mindenkin erőt vesz és megteszi ezt a kis lépést, amivel a világ kitárul előtte.Szerelemkeresés elindul! Sok beszélgetés sok karakter leütése, akár vonzalom kialakulása is megeshet, de azért ne feledkezzünk meg arról, hogy a személyes találkozás elengedhetetlen. Történjen ez meg egy beszélgetés után, vagy akár több hónapnyi ismerkedést követően. A lehetőség sajnos fenn áll, hogy csalódunk az illetőben, hisz egy elképzelt kép alakul ki bennünk a másikról, és hajlamosak vagyunk csalódni az első valós találkozás után. A levelezés alatt minden szépnek és jónak tűnhet, míg az életben ez máshogy is elsülhet.
LEGYEN EZ AZ UTOLSÓ INTELEM, VIGYÁZZUNK EGYMÁSRA.

SZASZTOK.





Szeretettel üdvözlök Mindenkit a honlapomon és kellemes nézelődést kívánok! Várom véleményeiteket, tapasztalataitokat a vendégkönyvemben. Bármi kérdésetek van, írjatok bátran! Üdv. MESI.

kedvenc recept oldalaim.--lehet főzni sütni.


♥ Kedvenc oldalaim

BÚCSÚ


Búcsú

Hát eljött ennek is az ideje...

Már egyszer búcsút mondtam a blognak,igaz az nem tudatos döntés volt, hanem egyszerűen nem volt internetem, sem időm így nem tudtam blogozni. Most más a helyzet. Van internetem, és időm is akad, noha nagyrészt itthon tarzózkodom vagy valamilyen közlekedési eszközön, de mégis, időm lenne..., ha akarnám...

Egyszerűen nincs kedvem írni, téma lenne, de valahogy minden megváltozott itt, már nem szívesen jövök.kezdenek sokan ismerni. A környezetemben egyre többen tudják, hogy ide írkálok, és ennek egyáltalán nem örülök. Kezd veszélyes lenne ez a hely, .

Én sose azért blogoztam, hogy minél többen olvassanak, egyszerűen csak azért, mert lételemem az írás, és úgy tűnik "csak én bírok, versemnek hőse lenni", úgyhogy ezért írtam én-blogot.

Még nem tudom, hogy mi lesz a blogoknak a sorsa, kitörlöm-e, vagy sem. Egyelőre biztos nem, talán majd ha lesz kedvem ismét megcenzúrázom magam, és a többit fent hagyom. Vagy az is lehet, hogy új név alá teszem ezeket, nem tudom. Vagy az is lehet, hogy idővel itt folytatom, vagy talán holnap, nem lehet tudni. Most úgy érzem, hogy távozom, aztán majd meglátjuk.

Mindenesetre bárhogy is alakul, köszönöm, hogy olvastatok, meghallgattatok, és nagyon sok esetben támaszt nyújtottak, így látatlanul is, az élet nehézségeiben.

Mindenkinek további jó, és kellemes blogolást kívánok.EMESE.

Az éltemnek egy 180 fokos fordulatához, betegen.-


Nem tudom, hogy a ti életetekben van-e olyan személy, aki meghatározó hatást gyakorolt az életetekre, mert az enyémben bizony van... Akkoriban persze nem gondoltam volna, hogy ilyen nagy szerepe lesz, de így az utolsó tíz évemre visszatekintve, tényleg meghatározó volt az illető.

Talán imponál neki, hogy közvetve milyen nagy befolyást gyakorolt az életemre, és hogy van valaki, akit nyugodt szívvel taníthat ki magának, én legalábbis így gondolnám a helyében....

Persze valójában nagy reményeket fűztem a dologhoz, de sose lehet tudni..., hiszek a sorszerű dolgokban, és ez az egész annyira az. Mindig ebbe az irányba tartottam, csak sokszor magam sem tudtam, érdekes dolog ez. Kíváncsi leszek...!de ahhoz nekem már tudom, nincs erőm.

Az éltemnek egy 180 fokos fordulatához, betegen.-